A tengerimalacok természetükből kifolyólag társas lények, ezért igénylik a társaságot, de nem biztos, hogy az ember minden szempontból megfelel társnak. Aki azt állítja, hogy az a malac, amelyik egyedül nevelkedett jobban kedveli az embereket, az nagyon téved!

A vadon élő malacok bonyolult rendszerben élnek: A csapat "főnöke" az alpha hím, akinek háreme van. A hárem élén az alpha nőstény áll. A rendszer nem állandó, bármikor változhat.

Ezek a kis állatok nagyon előzékenyek a kölykökkel szemben. Ha a pici malacok ha elvesztik annyukat, akkor más nőstények hajlandóak felnevelni, örökbe fogadni őket.

Mindent összevetve sokkal jobb, ha egyszerre több tengerimalacot veszünk. Például, ha egy malac még nem kóstolta meg a sárgarépát, és látja, hogy a társa jóízűen falatozik a zöldségből, akkor biztosan ő is belekóstol. Itt egy másik példa: ha önök olyan háztartásban élnek mint mi, vagyis ha a gyerekek iskolába járnak, a szülők pedíg dolgoznak, akkor a malac nem érzi magát egész nap magányosnak, ha van vele egy társ.       Most válaszoltam a hányat kérdésre, most jöhet a milyet.

A tengerimalac társas lény, őshazájában, a vadonban csoportokban él. Mesterséges környezetében is felszabadultabb, ha fajtársá(i)val élhet egy közösségben. A fajtárs(ak) közelsége, szaga, hangja serkentőleg hat egészségére. A tengerimalacok pihenés idején is igénylik a fajtársakkal való testi/vizuális kontaktust, számukra megnyugtató, ha egymás mellett fekhetnek, egymást láthatják, hallhatják, szaglászhatják. Az, hogy mennyire sikeres egy társítás, jobban az egyed karakterétől (személyiségétől), és kevésbé a nemétől függ. Két vagy több felnőtt hím is élhet együtt békés egyetértésben, és nőstények között is akad néha olyan, aki szinte egy nősténnyel sem fér meg. Az idegalkat - nyugodt, ingerlékeny, agresszív, élénk vagy félénk -, a kor - kölyökkor, serdülőkor stb. - fontos tényező, de sok múlik azon is, hogy hol találkoznak először, milyen körnezetben ismerkednek meg. A legtöbb tengerimalac nagyon örül annak, ha társa lehet.